Author: lendvai.emese

gamifikacio-es-adhd

Gamifikáció és ADHD

Ha röviden kéne elmondanom, miért hagytam ott a tanári pályát, akkor ez lenne az ok: gamifikáció. Sziszifuszi módszerekkel próbáltam süket füleket meggyőzni arról, hogy a motivációt is újra kell gondolni – különösen a Z- és az alfa-generáció esetében. Hiszen látjuk, hogy ami működik náluk, az a számítógépes és telefonos játékok jutalmazási rendszere. Ezt sokan észre is vették, mert odáig eljutottak, hogy tiltsuk le a gyerekeket a telefonról, de tovább már sajnos nem, hogy ti. még okosabb az lenne, ha átvennénk

Tovább olvasom »
en-ertem-hogy-adhd-s

Én értem, hogy ADHD-s, de…

Van egy mondat, amitől ADHD-s szülőként a világból is ki tudnék futni. Így kezdődik: „Én értem, hogy ADHD-s, de…” Innen általában valami olyasmi következik, ami világosan mutatja, hogy az illető valójában távolról sem érti. Az egyik kedvenc klasszikusom ebben a műfajban például egy tanárnőtől származik: „Én értem, hogy ADHD-s, de miért viselkedik így?” Ez a mondat ugye  maga a pontos definíciója annak, amikor valaki a közelében sem jár a megértésnek. Az ADHD ugyanis éppen arról szól, hogy a gyerek (vagy

Tovább olvasom »
duhkitores

Dühkitörés

Volt már olyan, hogy annyira felidegesített a saját gyereked, hogy azt érezted, nem kapsz levegőt? Hogy nem tudtad, sírjál vagy csak fuss el, mert úgyis mindegy? Nálunk volt pár emlékezetes jelenet… Ott volt például az a mátrai túra, ahol a gyerek fél órán keresztül fetrengett a sárban, miközben a turisták sorban kerülgettek minket. Egyszer vendégek voltak nálunk. Mondtam egy fél mondatot, nem kiabálva, nem gorombán – odajött, leköpött, és elment. Egy születésnapon a többi szülő szerint villával fenyegetett meg egy

Tovább olvasom »
bizalom

Bizalom – a legfontosabb híd a kapcsolódásban

Az ADHD-s gyerekek elképesztően érzékenyek arra, hogy ki milyen szándékkal és hittel közeledik feléjük. Pillanatok alatt megérzik, ha valaki nem hisz bennük, és ugyanilyen gyorsan megnyílnak annak, aki őszintén bízik bennük. Ez minden kapcsolatra igaz – legyen szó szülőről, pedagógusról, családtagról vagy barátról. Sokszor a bizalom és a beléjük vetett hit többet ér minden módszernél vagy szabálynál. Mégis, főleg az oktatásban, ezt értik meg a legkevesebben. Pedig a bizalom az a híd, amin keresztül minden más eljuthat hozzájuk – a

Tovább olvasom »
beszologat-a-gyerek

Beszólogat a gyerek

Ha ADHD-s gyermeket nevelsz (ha nem, akkor is), ismerős lehet a helyzet: a gyerek hirtelen beszól, felesel, vagy épp provokál. Gyakran impulzív reakcióról van szó, nem arról, hogy téged akarna bántani. Mégis fáj, zavaró, sőt, néha dühítő lehet. Miért szól be az ADHD-s gyerek? • Impulzivitás: az ADHD-s gyerekek nehezebben kontrollálják a hirtelen indulataikat. Egy apró frusztráció pillanatok alatt beszólásba csaphat át. Hogyan ne vedd magadra? Hogyan reagálj jól? Mit segít elfogadni? A beszólás nem jelenti, hogy rossz gyereked van,

Tovább olvasom »
adhd-megszakitasok

Az ADHD és a folyamatos megszakítások

Az ADHD-s gyerekek egyik leggyakoribb nehézsége, ami a környezetet is próbára teszi, a folyamatos közbeszólás, bekiabálás. Sokszor nem azért szakítanak félbe, mert tiszteletlenek, hanem mert félnek, hogy elfelejtik, amit mondani akarnak, vagy éppen annyira erős az impulzus, hogy nem tudják visszatartani. Ez azonban idővel feszültséget okozhat a családban, az iskolában, baráti kapcsolatokban is. Miért szakítanak félbe? Ezek mögött tehát nem bosszantási szándék vagy szemtelenség áll, hanem az ADHD működésének természete. Mit tehet a szülő? 1. Tanítsd meg a „kérek időt”

Tovább olvasom »
adhd-es-belmikrobiom

Az ADHD és a bélmikrobiom kapcsolata

Az utóbbi években egyre többet hallunk a mikrobiómról, vagyis az emberi testben élő jótékony baktériumokról. Ezek a mikroszkopikus élőlények nemcsak az emésztésben, de az idegrendszer működésében is kulcsszerepet játszanak – különösen gyermekeink fejlődő agya szempontjából. 💡 De mi az a mikrobióm? A mikrobióm a szervezetünkben élő több milliárd baktérium, gomba és más mikroorganizmus összessége. Legnagyobb része a bélrendszerben található, és egyensúlyuk alapvető az egészséghez. Gondolj rá úgy, mint egy láthatatlan kertre a gyomorban, ahol a „jó” és „rossz” baktériumok folyamatosan

Tovább olvasom »
attitud

Attitűd

ADHD-szülőnek lenni – vagy egyáltalán egy ADHD-s ember mellett élni – óriási kihívás. Nem csoda, ha az embernek néha muszáj kieresztenie a gőzt. Erre jók a közösségek, az online csoportok, a baráti beszélgetések. Fontos, hogy legyen hol ventillálni. De észrevettem, hogy ennek megvan a veszélye is: könnyen beleragadunk egyfajta „panaszkultúrába”. Amikor már nem arról szól a kommunikáció, hogy támogatjuk egymást, hanem arról, hogy kinek mi lehetetlen. Mint egy verseny: kinek a sorsa a legnehezebb, ki küzd a legtöbbel. Őszintén mondom:

Tovább olvasom »
aramszunet

Áramszünet

Elmentünk pár napra a Dunakanyarba a családdal. Tudtuk, hogy kevés időnk van így együtt, ezért egy kis házat béreltünk a hegyen, az erdő közepén, jakuzzival, szaunával. Csupa olyan kényeztetés, ami kicsit kiszakít a hétköznapok mókuskerekéből. Csakhogy ahogy felértünk, rögtön elromlott az idő. Végigsöpört a vihar, leszakadtak a villanyvezetékek, elment az áram. Nemcsak a házban, máshol is, de mi pont ott voltunk a hegyen, internet, térerő, villany, meleg víz, hűtőszekrény, szauna és mindenféle komfort nélkül. Az első fél órában még reménykedtünk,

Tovább olvasom »
anyak-napja

Anyák napja van

Anyák napja van. Az év egyik legszebb napja. Tavasz is, csoda is. Mégis zavar a rózsaszín pátosz, és szeretném kimondani azt, amit sokszor nem merünk. Attól, hogy valaki anya lesz, még nem válik automatikusan jó anyává – csodálatossá és tökéletessé meg pláne nem. De attól, hogy nem az, még rossz sem lesz feltétlenül. Az anyák napi posztok többsége számomra túl idealizált. Mintha attól, hogy valaki gyermeket hoz a világra, azonnal szentté válna. Ha ez így lenne, nem lenne ennyi traumatizált,

Tovább olvasom »