Az ADHD-s gyerekek egyik leggyakoribb nehézsége, ami a környezetet is próbára teszi, a folyamatos közbeszólás, bekiabálás. Sokszor nem azért szakítanak félbe, mert tiszteletlenek, hanem mert félnek, hogy elfelejtik, amit mondani akarnak, vagy éppen annyira erős az impulzus, hogy nem tudják visszatartani. Ez azonban idővel feszültséget okozhat a családban, az iskolában, baráti kapcsolatokban is.
Miért szakítanak félbe?
Ezek mögött tehát nem bosszantási szándék vagy szemtelenség áll, hanem az ADHD működésének természete.
1. Tanítsd meg a „kérek időt” jelzést!
Egyszerű kézjel vagy rövid szó („időt kérek”, „most fontos”) segít, hogy a gyerek jelezze, mondanivalója van. Így nem kell közbevágni, de mégis biztos lehet benne, hogy meg fogják hallgatni.
2. Adj biztonságot, hogy nem vész el a gondolat!
Mondhatod: „Hallom, hogy szeretnél mondani valamit. Befejezem a mondatom, és utána te jössz.” Ha szükséges, jegyezzétek le egy papírra, hogy ne felejtse el.
3. Gyakoroljátok szerepjátékban!
Játsszatok el helyzeteket: anya mesél valamit, a gyerek jelzi, hogy időt kér, anya reagál, majd átadja a szót. Ha játékos a gyakorlás, könnyebben rögzül.
4. Dicsérd, ha sikerül kivárnia!
Az ADHD-s gyerekeknél a pozitív megerősítés sokkal többet ér, mint a szidás. Ha jelzett, vagy ha sikerült megvárnia a sorát, kapjon érte elismerést.
5. Legyen következetes szabály!
Minden családtagnak fontos tiszteletben tartani a „szólok, ha mondanivalóm van” szabályt. Így nem csak a gyereknek kell alkalmazkodnia, hanem mindenki megtapasztalja az odafigyelést.
Miért fontos ez?
A megszakítások kezelése nem csak a hétköznapi nyugalmat szolgálja. Hosszú távon a gyerek megtanulja: az ő gondolatai értékesek, de a másik mondandója is az. Ez segíti a társas kapcsolatokban, és erősíti az önbizalmát is.
