Ha röviden kéne elmondanom, miért hagytam ott a tanári pályát, akkor ez lenne az ok: gamifikáció.
Sziszifuszi módszerekkel próbáltam süket füleket meggyőzni arról, hogy a motivációt is újra kell gondolni – különösen a Z- és az alfa-generáció esetében.
Hiszen látjuk, hogy ami működik náluk, az a számítógépes és telefonos játékok jutalmazási rendszere. Ezt sokan észre is vették, mert odáig eljutottak, hogy tiltsuk le a gyerekeket a telefonról, de tovább már sajnos nem, hogy ti. még okosabb az lenne, ha átvennénk azokat a módszereket, amiért a telefonos játékok motiválni tudják a fiatalokat. Ennek analógiájára ugyanis a tanulás jutalmazása is kiválóan működhetne (ezt onnan tudjuk, hogy azért vannak iskolák, ahol hagyják, ill.vannak pedagógusok, akik bevállalják a gamifikációval való kísérletezést).
Mit jelent a gamifikáció a gyakorlatban szülőként?
- A játék világából ismert elemeket igyekszünk átültetni a hétköznapi feladatokba:
- Azonnali visszajelzés: pontok, jelvények, szintek formájában segítik a gyors sikerélmény elérését.
- Kisebb, jól meghatározott célok: a feladatok nem nyomasztanak, hanem elérhetőnek tűnnek.
- Folyamatos sikerélmény: a gyerek érzi, hogy halad, és számít, amit csinál.
- Motiváció fenntartása: A jutalmazási rendszer folyamatos érdeklődést generál.
- Versengés és együttműködés: A társas elem extra lendületet adhat.
Otthon ez azt jelenti, hogy a házimunka lehet „küldetés”, a tanulás pedig „szintlépés”. Nem arról van szó, hogy mindenért ajándék jár, hanem arról, hogy a gyerek érezze: a munkájának azonnal van eredménye és értelme.
Ez a szemlélet különösen az ADHD-s gyerekeknél működik hatékonyan, hiszen ők sokszor elveszítik a hosszú távú motivációt, viszont a gyors visszajelzés, a játékos célok és a látványos haladás újra és újra beindítja a motorjukat.
Fontos azonban tudatosnak lenni arra, hogy a gamifikáció ne váljon jutalomvadászattá. A cél, hogy a játékosított rendszer hosszú távon belső motivációt építsen, és segítse az ADHD-val élőket a mindennapi kihívások leküzdésében.