Kategória: Gyermeknevelés

ADHD-s gyermek nevelése

ADHD-s gyermek nevelése

Honnan tudhatod, hogy jó úton jársz az ADHD-s gyermek nevelésében? Jól nevelem az ADHD-s gyermekemet? Talán nincs még egy kérdés, amely ennyiszer megfordulna egy szülő fejében. Az ADHD-s gyermek nevelése tele van bizonytalanságokkal. Miközben igyekszünk a lehető legtöbbet adni, gyakran fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy döntésünk hosszú távon milyen hatással lesz a gyermekünkre vagy a kapcsolatunkra. A szülőségben nincsenek biztos receptek. Nincsen olyan nevelési módszer, amely minden családban, minden gyermeknél ugyanúgy működne. Különösen igaz ez akkor, ha ADHD-s gyermeket nevelünk.

Tovább olvasom »
ADHD-s gyerek nyári szünetben

ADHD-s gyerek nyári szünetben

ADHD-s gyerek nyári szünetben: hogyan legyen több feltöltődés és kevesebb stressz? Az ADHD-s gyerek nyári szünetben sok családban egyszerre jelent megkönnyebbülést és komoly szervezési kihívást. Vége a korai keléseknek, a házi feladatoknak és a dolgozatoknak, ugyanakkor az ADHD-s gyerek nyári szünetben teljesen új kérdéseket vet fel a szülők számára. Ki vigyáz rá? Milyen programokat szervezzünk? Kell-e napirend? Mennyi szabadság fér bele? És vajon lehet-e úgy megélni az ADHD-s gyerek nyári szünetben töltött heteket, hogy azok valóban a feltöltődésről szóljanak az

Tovább olvasom »
szuloi-onbiraskodas

Szülői önbíráskodás

Gyermeknevelés közben gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor nemcsak azt látjuk, hogy a mi kölykünk hibázik, hanem azt is, hogy mások aránytalanul reagálnak rá. ADHD-s szülőként ez különösen érzékenyen érint ez, mert mi magunk is tudjuk, hogy a gyerekünk impulzív, érzelemszabályozási nehézségekkel küzd, és előfordulhat, hogy néha rosszul dönt vagy túllép határokat. De a helyzet nem mindig fekete-fehér, és nagyon fontos, hogy mindkét oldalt lássuk: a másik gyereket, a másik szülőt, a pedagógust, és a saját csemeténket is. Volt olyan apuka,

Tovább olvasom »
mintakovetes

Mintakövetés

Van egy nehéz téma, amiről ritkán – és inkább csak említésszerűen – beszélünk. Nem azért, mert jelentéktelen, hanem mert kényes. A mintakövetésről van szó. Amikor a gyerek nem azt veszi át, amit mondunk neki, hanem amit élünk. Ez azért nehéz, mert könnyen felmerül bennünk: „Ha ez igaz, akkor valamit biztos elrontottam.” Pedig nem erről szól. A minták nem vádak, hanem lehetőségek arra, hogy ránézzünk: mit tanul tőlünk a gyerek a mindennapi döntéseinkből? És itt nem arról van szó, hogy ha

Tovább olvasom »
kovetkezetesseg

Következetesség kontra merevség

Szülőként sokszor azt halljuk, hogy legyünk következetesek. Hogy az ad biztonságot. Hogy a határok tartása nyugalmat és kiszámíthatóságot teremt a gyereknek. És ez így is van; egészen addig, amíg a következetesség nem válik merevséggé. Én is így gondolkodtam évekkel ezelőtt. Az egyik fiamnak az óvoda és az iskola elején nehézségei voltak a társas kapcsolódásban; nem visszahúzódó volt, épp ellenkezőleg: túl hirtelen, túl darabosan, túl követelőzően közeledett a többiekhez. Hadonászott, csapkodott, amit sokszor félreértettek, és emiatt nem is nagyon mertek vele

Tovább olvasom »
duhkitores

Dühkitörés

Volt már olyan, hogy annyira felidegesített a saját gyereked, hogy azt érezted, nem kapsz levegőt? Hogy nem tudtad, sírjál vagy csak fuss el, mert úgyis mindegy? Nálunk volt pár emlékezetes jelenet… Ott volt például az a mátrai túra, ahol a gyerek fél órán keresztül fetrengett a sárban, miközben a turisták sorban kerülgettek minket. Egyszer vendégek voltak nálunk. Mondtam egy fél mondatot, nem kiabálva, nem gorombán – odajött, leköpött, és elment. Egy születésnapon a többi szülő szerint villával fenyegetett meg egy

Tovább olvasom »
bizalom

Bizalom – a legfontosabb híd a kapcsolódásban

Az ADHD-s gyerekek elképesztően érzékenyek arra, hogy ki milyen szándékkal és hittel közeledik feléjük. Pillanatok alatt megérzik, ha valaki nem hisz bennük, és ugyanilyen gyorsan megnyílnak annak, aki őszintén bízik bennük. Ez minden kapcsolatra igaz – legyen szó szülőről, pedagógusról, családtagról vagy barátról. Sokszor a bizalom és a beléjük vetett hit többet ér minden módszernél vagy szabálynál. Mégis, főleg az oktatásban, ezt értik meg a legkevesebben. Pedig a bizalom az a híd, amin keresztül minden más eljuthat hozzájuk – a

Tovább olvasom »
adhd-es-baratsag

ADHD és barátság

A fiamnak alsó tagozatban volt egy barátja. Óvodás koruktól kezdve egymásra voltak cuppanva, titkos tervekkel vonultak félre; hogy megvitassák az univerzum működését, régi pénzérmék és csontok után kutattak a kertben, laboratóriumot hoztak létre, és vizsgálták ősi civilizációk nyomait, meg persze a dinókat. Együtt nevettek a saját, senki más által nem értett vicceiken, mi szülők pedig boldogan támogattuk a közös programokat. A srác szülei örültek, hogy a kiugróan intelligens fiuknak végre szellemi partnere akadt, mi pedig szintén, hiszen végre valaki nem

Tovább olvasom »
adhd-es-hazugsag

ADHD és a hazugság

Ha az ADHD-s gyereked hazudik, az szíven tud ütni. Lehet, hogy apróságról van szó pl. „igen, elpakoltam a játékaimat”, máskor meg komolyabb dologról. Szülőként ilyenkor könnyen jön a gondolat, hogy vajon miért teszi ezt, meg akar-e bántani. Az ADHD-s gyerekeknél a hazugság legtöbbször nem tudatos vagy nem rosszindulat, hanem egyfajta menekülés. Sokszor félelemből, szégyenből vagy pillanatnyi impulzusból mondanak valótlanságot, és ez inkább küzdés, mint ártó szándék. Miért hazudhat egy ADHD-s gyerek? Nem gondolják át előre, mit mondanak, csak kibukik belőlük

Tovább olvasom »