Ha megkérdezném, mennyi időt töltesz a gyermekeddel, valószínűleg azt mondanád: nagyon sokat.
Reggel együtt készülődtök. Iskolába indítod. Délután különórára vagy edzésre viszed. Segítesz a leckében. Emlékezteted, hogy pakoljon össze, induljatok időben, tegye el a telefonját, mosson fogat.
Szinte egész nap kapcsolatban vagytok.
De vajon valóban kapcsolódtok is egymáshoz?
Ez a két dolog ugyanis nem ugyanaz.
Ha ADHD-s gyermeket nevelsz, ez a különbség különösen fontos lehet.
A legtöbb családban a közös idő jelentős része a feladatokról szól.
Szervezés.
Határidők.
Házi feladat.
Napirend.
Konfliktusok.
Emlékeztetések.
Ezek mind fontos részei a szülőségnek.
De közben érdemes feltenni magunknak egy egyszerű kérdést:
Van olyan idő, amikor nem neveled a gyermekedet?
Amikor nem tanítod.
Nem javítod.
Nem fegyelmezed.
Nem próbálod jobb teljesítményre ösztönözni.
Hanem egyszerűen csak jó együtt lenni.
Számos bizonyítékokon alapuló szülőtréning alkalmazza az úgynevezett különleges játékidő (special time) módszerét.
A név kicsit félrevezető lehet.
Nem maga a játék a lényeg.
Hanem a kapcsolódás.
Naponta akár 10–15 perc is elegendő lehet arra, hogy a gyermek azt élhesse meg:
„Most teljesen rám figyelnek.”
Ebben az időben a gyermek irányít.
Ő választja ki a tevékenységet.
A szülő pedig egy időre kilép a nevelő szerepből.
Sokkal kevesebbet, mint gondolnánk.
Nem tanít.
Nem javít.
Nem kérdez folyamatosan.
Nem dicséri túl.
Nem teszteli.
Inkább figyel.
Követi a gyermeket.
És szavakba önti azt, amit lát.
Például:
„Látom, most a piros autót választottad.”
„Nagyon magas tornyot építesz.”
„Most úgy döntöttél, hogy a dinó lesz a főszereplő.”
Ez kívülről egyszerűnek tűnik.
A gyermek számára azonban nagyon erős üzenetet hordoz:
„Érdekel, amit csinálsz.”
„Figyelek rád.”
„Nem kell teljesítened ahhoz, hogy jó legyen veled lenni.”
A különleges játékidő során érdemes észrevenni és megfogalmazni a pozitívumokat.
A kitartását.
Az ötleteit.
Az együttműködését.
Az önállóságát.
Ha pedig megjelenik egy kisebb, figyelemfelkeltő viselkedés, amely nem veszélyes, sokszor éppen az segít a legtöbbet, ha nem erre irányítjuk a figyelmet.
Ilyenkor nem a problémás viselkedést erősítjük.
Hanem a kapcsolatot.
Sokan azt gondolják, hogy ez csak óvodásoknál működik.
Pedig a kapcsolódás iránti igény nem tűnik el a kamaszkorral.
Csak átalakul.
Lehet közös séta.
Autózás.
Sport.
Főzés.
Társasjáték.
Videójáték.
Vagy egy késő esti beszélgetés.
A tevékenység nem a legfontosabb.
Hanem az üzenet:
„Most nem megjavítani akarlak.”
„Most egyszerűen csak szeretnék veled lenni.”
Az ADHD-s gyerekek naponta rengeteg javítást, figyelmeztetést és felszólítást kapnak.
„Figyelj!”
„Ne felejtsd el!”
„Ülj nyugodtan!”
„Koncentrálj!”
„Ne szólj közbe!”
Sokuk számára a szülővel való kapcsolat is könnyen a feladatokról és az emlékeztetésekről kezd szólni.
Éppen ezért különösen fontos, hogy rendszeresen legyen olyan idő is, amikor nem teljesíteni kell.
Nem megfelelni.
Nem javulni.
Csak együtt lenni.
Ez azt üzeni:
„Nem azért vagy fontos számomra, mert jól viselkedsz.”
„Nem azért szeretlek, mert ügyesen teljesítesz.”
„Azért vagy fontos, mert te vagy.”
Sok szülő ilyenkor azt mondja:
„Erre nincs időm.”
Pedig nem órákra van szükség.
Már napi 10–15 perc osztatlan figyelem is képes erősíteni a kapcsolatot. A rendszeresség sokkal fontosabb, mint a hosszúság.
A minőségi idő ADHD-s gyerekkel nem attól lesz különleges, hogy drága programot szervezünk vagy egész nap együtt vagyunk. Attól válik igazán értékessé, hogy ilyenkor félretesszük a nevelő, szervező és problémamegoldó szerepünket, és egyszerűen kapcsolódunk a gyermekünkhöz.
Az ADHD-s gyerekek számára ennek különösen nagy jelentősége van. Ők nap mint nap rengeteg visszajelzést kapnak arról, min kellene változtatniuk. Ezért óriási ereje van azoknak a rövid pillanatoknak, amikor azt élhetik meg: „Most nem kell megfelelnem. Elég, hogy itt vagyok.”
Lehet, hogy ma nem tudsz egy teljes délutánt felszabadítani.
De talán találsz tíz percet.
És lehet, hogy ez a tíz perc sokkal többet jelent majd a gyermekednek, mint gondolnád.
Mennyi minőségi időre van szüksége egy ADHD-s gyereknek?
Nem a hosszúság a legfontosabb, hanem a rendszeresség és az osztatlan figyelem. Már napi 10–15 perc olyan közös idő is sokat számíthat, amikor a gyermek irányíthatja a tevékenységet.
Mi az a különleges játékidő?
A különleges játékidő egy olyan, bizonyítékokon alapuló szülői módszer, amelyben a szülő meghatározott időre félreteszi a nevelő szerepét, és teljes figyelmével a gyermekhez kapcsolódik, követve az ő kezdeményezéseit.
Kamaszokkal is működik?
Igen. A közös játék helyett lehet séta, sport, főzés, autózás vagy beszélgetés. A lényeg ugyanaz: a gyermek azt élje meg, hogy most nem a teljesítményéről vagy a problémákról szól a közös idő.
Ha érdekel a minőségi idő ADHD-s gyerekkel téma, ezeket a cikkeket is érdemes elolvasnod:
Ha szeretnél még több gyakorlati kapaszkodót az ADHD-s hétköznapokhoz, olvass tovább a Káoszklán blogon! Ha pedig úgy érzed, jól jönne személyre szabott támogatás, ismerd meg a szolgáltatásaimat.
Kövess a közösségi felületeimen is, ahol további gondolatokkal, hasznos kapaszkodókkal és friss Káoszklán tartalmakkal várlak.
100 játékos és kreatív ötlet ADHD-s gyerekekkel nyári napokra.
Töltsd le az ingyenes ötlettárat, és készüljetek a közös kalandokra!
