Időnként eljutunk arra a pontra, hogy úgy érezzük, a gyerekünk nem akarja a kötelességét elvégezni, egyszerűen lusta, vagy hogy hisztizik, hogy ne kelljen tanulni. Pedig lehet, hogy amit lustaságnak látunk, valójában végrehajtási nehézség. Különösen, ha ADHD vagy más idegrendszeri eltérés áll a háttérben.
A lustaság hagyományos értelmezésben azt jelenti: tudnám, képes lennék megcsinálni, de nem akarom. A lustaság döntés kérdése. Olyasvalami, amikor az ember képes lenne cselekedni, de nem veszi rá magát, mert kényelmesebb mást vagy éppen semmit csinálni.
A végrehajtási nehézség nem akarat, hanem idegrendszeri szabályozás kérdése. Az ADHD-s vagy egyéb végrehajtási működésében érintett gyerekek sokszor pontosan tudják, mit kéne csinálni, sőt szeretnék is megcsinálni, de nem képesek elindulni, fókuszálni, lépésenként végigcsinálni vagy befejezni a feladatot.
Ez olyan, mintha az autóban lenne motor, a benzintank tele, de a gyújtáskapcsoló hibás. Hiába akarod elindítani, nem indul.
Ha lustaságot feltételezünk, akkor rossz megoldást választunk: szidás, büntetés, nyomásgyakorlás. Ezek azonban nem segítik a végrehajtási funkciók érését, sőt, fokozzák a szorongást és a tehetetlenség érzését.
Ha viszont végrehajtási nehézséget feltételezünk, akkor segíteni próbálunk: darabokra bontjuk a feladatot, vizuális emlékeztetőket készítünk, rutinokat vezetünk be, közösen indítunk el folyamatokat, bátorítjuk az önszabályozást.
Néhány jel, hogy nem lustaságról van szó:
Ha egy gyerek nap mint nap kudarcot él meg olyan dolgokban, amiket más gond nélkül teljesít, az nem a lustaság jele, hanem a küzdelemé. A megértés és a támogatás nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk, hanem azt, hogy a valódi nehézséget célozzuk meg, nem a felszíni viselkedést.
