Sokan, akik ADHD-val élnek, már egészen kicsi koruktól kezdve megtanulják, hogyan alkalmazkodjanak a környezetükhöz. Ez azt jelenti, hogy gyakran elnyomják a természetes reakcióikat, vagy éppen olyan viselkedést vesznek fel, amiről azt gondolják, hogy megfelel az elvárásoknak. Ez a fajta állandó odafigyelés rendkívül kimerítő, hiszen minden pillanatban koncentrálni kell arra, hogyan hatnak másokra.
Amikor azonban valaki úgy dönt, hogy leteszi ezeket a láthatatlan szerepeket, és inkább a saját igényeit, kényelmét és idegrendszeri működését helyezi előtérbe, akkor történik meg az igazi felszabadulás.
Valaki például nem a „jó benyomást keltő” ruhát veszi fel reggel, hanem azt, amiben valóban jól érzi magát. Más inkább csendesebb környezetet választ egy találkozóra, mert tudja, hogy a zajos, zsúfolt helyek kimerítik. Vagy egyszerűen csak engedi, hogy lelkesedése előtörjön, ahelyett, hogy folyton visszafogná magát. Ide tartozik ADHD esetén az is, amikor otthon megy ki a feszültség, és a legközelebbi hozzátartozók kapnak a nyakukba hideget meleget nyomdafestéket nem tűrő stílusban. Nem szívet melengető pillanatok ezek, de ha mögé tudsz nézni, valahol a bizalom jelei.
Az is sokat jelenthet, ha valaki végre nem mentegetőzik, amikor elfelejt valamit, hanem egyszerűen kimondja, hogy így alakult. Ugyanígy felszabadító, ha nem bagatellizálja el a saját nehézségeit, csak azért, hogy másoknak kényelmesebb legyen a helyzet. A spontán ötletek, hirtelen viccek, impulzív megjegyzések is sokkal természetesebben tudnak megjelenni, ha nincs állandó belső kontroll, ami visszatartja őket.
Ez a változás nem arról szól, hogy soha többé ne alkalmazkodjunk másokhoz. Sokkal inkább arról, hogy megtaláljuk az egyensúlyt: ne kelljen minden helyzetben a külvilág kedvéért háttérbe szorítani a saját szükségleteinket. Amikor valaki önazonosan él, nemcsak könnyebben marad energikus és kiegyensúlyozott, hanem olyan kapcsolatokra is találhat, ahol valóban őt magát szeretik, nem pedig a felvett szerepet.
Az út nem mindig könnyű, de minden apró lépés, amely közelebb visz az önazonossághoz, hozzájárulhat ahhoz, hogy szabadabb és egészségesebb életet éljünk.
