Sokan úgy érzik, hogy az ADHD-s emberek önzőek, mert közbeszólnak, elfelejtenek dolgokat, vagy mindig a saját történeteiket mesélik. Valójában ezek a viselkedések nem önzésből fakadnak, hanem az ADHD-hoz kapcsolódó idegrendszeri sajátosságokból.
Az ADHD a végrehajtó funkciókat érinti, mint a figyelem, a memória, az impulzuskontroll és az érzelemszabályozás. Amikor ezekben nehézségek jelentkeznek, könnyen félreérthető helyzetek alakulnak ki. Az impulzivitás miatt például gyakran közbevágnak, a munkamemória gyengesége pedig okozhat feledékenységet vagy késéseket.
Sokszor az is félreértéshez vezet, ha valaki a saját élményeit meséli. Legtöbbször ezzel kapcsolódni próbál, nem pedig magához venni a szót. Az érzelmek szabályozása is nehéz lehet, ezért apróságok is kiválthatnak erős reakciót, amit a környezet sok esetben túlzásnak érez. Emellett az ADHD-s agy folyamatos stimulációt keres, így a figyelem középpontjába kerülés vagy a hiperfókusz könnyen tűnhet önzésnek.
A különbség óriási: az önző ember tudatosan saját érdekeit helyezi előtérbe, míg az ADHD-s ember viselkedése akaratlan, az idegrendszeri működés következménye. Ha ezt megértjük, sokkal könnyebb empatikusan és türelmesen reagálni, így az ADHD-s emberek nem bélyeget, hanem támogatást kaphatnak.
