Valljuk meg őszintén: az ADHD-s gyerekek sokszor olyan hangosan mesélnek, hogy az utca másik végén is hallani lehet. Ez elsőre mosolyt csal az arcunkra, mert tele vannak lelkesedéssel, és nincs szívünk leinteni őket. Ugyanakkor rengeteg helyzetben zavaró is lehet, ezért fontos megtanulni, hogyan lehet ezt a „hangerő-szabályzót” egy kicsit jobban kézben tartani.
Az ADHD-s emberek hangereje gyakran ingadozik: amikor izgatottak, érdekes témáról beszélnek, vagy tele vannak energiával, a hangjuk felerősödik. Ha viszont erősen koncentrálnak vagy szoronganak, alig hallani őket. Ez nem tudatos választás, hanem az idegrendszer sajátos működésének a következménye.
Sokszor ők maguk észre sem veszik ezt, csak amikor valaki szól nekik. A baj akkor kezdődik, ha a visszajelzés bántó pl. Ne üvölts! Ezek lehetnek ugyanis könnyen megszégyenítőek, és azt sugallhatják, hogy valami baj van velük.
Pedig a helyzet egyszerűen kezelhető. Hasznos lehet, ha közösen megbeszélt jeleket használunk pl. kézmozdulatot a „halkabban” vagy a „hangosabban” jelzésére. A humor is segít, hiszen oldja a feszültséget, és játékossá teszi a korrekciót.
Az ADHD-s hangerő-ingadozás tehát nem neveletlenség vagy szándékos figyelmetlenség, hanem egy idegrendszeri sajátosság. Ha ezt megértéssel és türelemmel kezeljük, sokkal könnyebb lesz a mindennapi kommunikáció.
