Az ADHD önmagában is komoly kihívás, de sokszor nem áll meg itt: nagyon gyakran társul hozzá más pszichiátriai probléma is, amit komorbiditásnak nevezünk. Ezek közül az egyik leggyakoribb a depresszió. Kutatások szerint az ADHD-s gyerekek és felnőttek körében a depresszió előfordulása jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban.
Különösen felnőttkorban jelenthet veszélyt, mert a kezeletlen ADHD mellé évek alatt fokozatosan épülhetnek fel azok a tényezők – érzelmi, társas és teljesítménybeli kudarcélmények –, amelyek depresszív tünetekhez vezetnek. De gyermekkorban, főleg serdülő lányoknál is kiemelten figyelni kell rá, mert a depresszió nem ritka jelenség.
Az ADHD-s agy másképp működik a dopamin szabályozásában, ezért előfordulhat, hogy a motivációt és örömérzetet adó neurotranszmitter szintje hirtelen lezuhan, ami rövid idő alatt lehangoltságot vagy ürességérzést idéz elő. Ehhez társul az a visszatérő élmény, hogy az érintettek gyakran olyan feladatokkal küzdenek, amelyeket mások könnyedén oldanak meg. Ez az állandó összehasonlítás önmagukkal és másokkal könnyen vezet elégtelenségérzéshez és frusztrációhoz.
Az érzelmek szabályozása is nehezített: az ADHD-val élők gyakran intenzívebben és kiszámíthatatlanabbul élik meg a hangulataikat, ami kimerítő hullámvasúthoz hasonlít. Ha mindehhez hozzávesszük a végrehajtó funkciók gyengeségeit, vagyis azt, hogy nehezebb megszervezni a teendőket, tartani a kitűzött célokat, kilábalni egy-egy nehéz helyzetből, akkor látható, milyen könnyen beleragadhat valaki egy negatív érzelmi állapotba.
A társas kapcsolatokban sem mindig egyszerű a helyzet. Az impulzív vagy szokatlan viselkedés miatt sok ADHD-s gyereket és felnőttet ér visszautasítás, ami idővel társadalmi elszigetelődéshez vezethet. Ezt tovább súlyosbíthatja, ha valaki mindeközben igyekszik folyamatosan túlteljesíteni, megfelelni a saját vagy a környezete irreálisan magas elvárásainak. Ez a kimerítő hajtás előbb-utóbb kiégéshez, majd depresszív tünetekhez vezethet.
Szülőként fontos, hogy észrevegyük a jeleket, és kerüljük a túlzott elvárásokat vagy a folyamatos kritikát, mert ezek felerősíthetik az önértékelési problémákat. Ha segítünk nekik felfedezni az erősségeiket, és biztonságos teret adunk a hibázásra, azzal nemcsak az önbizalmukat erősítjük, hanem csökkenthetjük a depresszió kialakulásának kockázatát is.
