Az ADHD-s gyerekeknél gyakran megfigyelhetők olyan verbális megnyilvánulások, amelyek elsőre sima „szófosásnak” tűnhetnek, valójában azonban sokkal összetettebb, kényszeres jellegű ismételgetések, amelyek nem kizárólag ADHD-hoz köthetők: gyakran előfordulnak autizmus spektrumzavarban, OCD-ben, vagy tik-szerű tünetek részeként is. Fontos megérteni, miért jelennek meg ezek a másodlagos tünetek, és milyen formát ölthetnek.
A verbális kényszermegnyilvánulások lehetnek:
🔸 Ismétlődő dallamok, kifejezések:
Gyakori, hogy a gyerekek „letapadnak” egy-egy dallamra, mondókára vagy abszurd mondatra, amit újra és újra ismételnek. Nálunk ilyen például a gregóriánszerűen énekelhető „Ameno dorime, szádba sz..ik a csibe…”. Vagy a Szimba nevű cicánk „Szimbaldino Krokodilo”-nak nevezése.
🔸 Internetes, TikTok-os fordulatok:
A digitális korszak új nyelvi mintákat hoz: TikTokról, YouTube Shorts-ról vagy mémekből származó szófordulatok gyakran beépülnek például „Skibidi toilet”, amelyek sokszor a gyerek sajátos továbbfejlesztésében élnek tovább.
🔸 Népetimológiai jellegű mondatalkotások:
Előfordul, hogy a gyerekek teljesen egyedi szavakat, kifejezéseket találnak ki. Ezek gyakran félrehallott angol kifejezésekből torzulnak ilyen formára, néha videojátékos vagy Microsoft-terminológia humoros átalakulásaiként: „Hedsáting Benő, Bojti a menő”.
🔸 Egyedi érzéskivetülések:
Olykor teljesen abszurd ismétlések is megjelennek pl. „Mama, nem szeretsz, de ha jobban szeretnél, és a szereteted a végtelenbe nyúlna, …” Ez – bár elsőre akár sokkoló is lehet, és a szülő elgondolkodhat: vajon figyelemfelhívásról, rejtett szorongásról van szó – nem feltétlenül hordoz valós tartalmi üzenetet.
Sokszor ezek pusztán verbális kényszerek, amelyeknek nincs tudatos célja vagy érzelmi tartalma.
Bár kívülről nézve zavaró vagy megterhelő lehet, ezek a verbális kényszerek valamilyen fontos idegrendszeri szükségletet elégítenek ki:
- Betölthetnek önnyugtató funkciót.
- Segíthetnek levezetni a szenzoros túlterhelést.
- Vagy egyszerűen fenntartják azt a „háttérzsongást”, amire a gyerek idegrendszerének épp szüksége van.
A jó hír, hogy ezek a jelenségek általában idővel halványodnak, kinövődnek. A tiltás, gúnyolódás vagy büntetés nem segít — sőt, sokszor fokozza ezeket a megnyilvánulásokat.
A szülő részéről a legfontosabb a türelem és a megértés. Ha viszont ezek az ismétlések már túlzott mértékűvé válnak, vagy komolyan akadályozzák a mindennapokat, érdemes szakember segítségét kérni, aki segíthet feltérképezni a hátteret és megfelelő megküzdési stratégiákat kialakítani.