A minap egyik írásom alatt felmerült, hogy mekkora kihívást jelent a párkapcsolatokban az ADHD-s gyerek nevelése. Régóta foglalkoztat a téma, így elérkezett az idő, hogy erről is beszéljek kicsit. Hiszen ennek az „életformának” az örömteli pillanatok mellett rengeteg a buktatója, így komoly problémákat hozhat pl. a párkapcsolatba a gyakran feszült családi légkör. Konfliktus adódhat például abból, hogy:
- másképp gondolkodtok a szabályokról és a következetességről,
- az egyikőtök több türelemmel van, a másik viszont gyorsabban frusztrálódik,
- eltérően kezelitek a fegyelmezést, a dicséretet vagy a jutalmazást,
- az ADHD-val járó mindennapos pluszterhek pl. iskolai ügyek, logisztika, érzelmi hullámok eltérően hatnak rátok.
Megoldás akkor születhet, ha:
- közösen alakítotok ki szabályokat és módszereket,
- tudatosan nem a gyerek előtt vitatjátok meg a nézeteltéréseket,
- megpróbáltok szülői egységet mutatni, még ha kompromisszumokkal is,
- segítséget kértek, ha egyedül nem megy pl. mediátor, párterapeuta, coach bevonásával.
És van itt még valami, amit finoman szeretnék kimondani: néha az ADHD-s gyerek tükörként működik. Rávilágít arra, hogy mennyire különböznek a nevelési elvek, és előfordul, hogy ezeket a különbségeket nem lehet áthidalni. Ez persze fájdalmas, de ugyanakkor tisztán megmutatja, ha valóban nincs közös út.
Hiszem, hogy az ADHD-s gyerekek nemcsak kihívást, hanem lehetőséget is hoznak: megtanítanak újraértelmezni a kapcsolatainkat, és rávilágítanak arra, mi az, ami valóban működőképes hosszú távon.