A gyerekek időnként mondanak olyasmiket, amitől a hajunk szála égnek áll. Főleg ha mi magunk vagyunk a céltáblájuk. Szembesítenek a rólunk alkotott véleményükkel, de olykor nyomdafestéket nem tűrő, nyers, sőt néha bizony bántó stílusban. Elhangzanak olyan szavak is, amelyekkel nem szívesen dicsekszünk. ADHD-s gyerekeknél ez különösen gyakori, mert impulzívak, dühkitörésekkel küzdenek, és sokszor nem fogják vissza magukat.
Nos, a lehetőségek széles tárháza áll előttünk:
Felhorkanhatunk.
Veszekedhetünk.
Büntetésbe küldhetjük őket.
Bosszút állhatunk.
Kitörhet a hidegháború.
Megsértődhetünk.
Visszavághatunk.
Vagy…
Csendben elgondolkodhatunk rajta.
Ad absurdum nyíltan, közösen is megvitathatjuk.
Miért éri meg az utóbbit választani?
Mert a gyerekek nagyon szeretik, ha kikérjük a véleményüket, és kíváncsiak vagyunk az álláspontjukra. Ha a kritika nem tabu, hanem párbeszédet indít, az hihetetlen módon fejleszti a vitakultúrájukat és az önismeretüket, és erősíti a köztünk lévő kapcsolatot is.
Hogyan csináljuk jól?
Egy jól kezelt kritika nemcsak kapcsolódási pont, hanem lehetőség arra, hogy a gyerek megtanulja: a vélemény fontos, de nem mindegy, hogyan mondjuk el.
Te hogyan reagálsz, amikor a gyereked kritikát fogalmaz meg?
