Kívülről gyakran halogatásnak vagy lustaságnak látszik, amikor egy egyszerűnek tűnő feladat a gyerekkel pl. hozd le a táskád, írjuk meg a matekleckét, pakold el a ruháidat stb. többórás küzdelemmé válik. A valóság azért ennél jóval összetettebb.
Az egyik legfontosabb tényező a végrehajtó funkciók zavara. Ezek azok a képességek, amelyek segítenek a tervezésben, a feladatok elindításában és a fókusz megtartásában. Ha gyengülnek, a feladat már a kezdeteknél elakadhat.
A hiperfókusz szintén gyakori jelenség: ilyenkor valaki egy apró, sokszor irreleváns részletbe ragad bele, és közben teljesen elveszíti szem elől a lényeget. Az ellenkező véglet a feladatkerülés, amikor az agy szinte észrevétlenül menekül a számára megterhelőnek érzett teendők elől.
A hétköznapi tevékenységek is széteshetnek rengeteg apró mikrolépésre. Ami másnak egyetlen gyors feladat, az ADHD-s embernek sok külön kis folyamatból áll, amelyek mind külön erőfeszítést kívánnak. Ehhez társulhatnak figyelemelterelő tényezők, pl. váratlan éhség, amely gyakran hosszabb időt visz el, mint maga a munka.
Az ADHD-s agy számára a fókusz áthelyezése egyik dologról a másikra is lassabb, fárasztóbb folyamat lehet. Gyakori az is, hogy valaki csak akkor tud belekezdeni egy feladatba, ha előtte elvégez néhány teljesen más teendőt, mintegy átvezetésként.
Mit segíthet a szülő?
• Bontsd kisebb részekre a feladatot. Ne azt mondd, hogy „pakold el a ruháidat”, hanem először csak „tedd a zoknikat a fiókba”. Amikor ez kész, jöhet a következő lépés. Így nem ijesztő az egész.
• Adj választási lehetőséget. Pl. „Először a táskát hozod le, vagy előbb a cipődet rakod el?” Ha dönthet, nagyobb eséllyel kezd bele.
• Átvezető tevékenység. Ha tudod, hogy nehéz lesz ráhangolódni, engedd meg, hogy előtte csináljon valami rövid, kedves rutint pl. igyon egy pohár vizet, vagy álljon fel és nyújtózzon. Ez segít átlépni a feladatküszöböt.
• Pozitív visszajelzés. Dicsérd meg a legapróbb előrelépést is: „Ügyes voltál, hogy elhoztad a táskád!”, mert ez megerősíti és csökkenti a feladatkerülést.
