A mai gyerekek gyakran kritizált önállótlansága sok tényező együttes hatásának eredménye, amelyeket a társadalmi változások, a nevelési szokások és a technológiai fejlődés is befolyásolnak. Hogy a legkézenfekvőbbeket említsem, a technológiai függőség, a kudarcélményektől, kényelmetlenségektől való túlzott szülői védelem, a túltervezett napirend, a kevesebb szabad játék, az oktatási rendszer uniformizálása, a családon belüli kevesebb felelősség vagy akár a fogyasztói társadalom „minden azonnal megkapható”-üzenete mind részesei az önállótlanodási folymatnak.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élő gyerekek önállóságra való nevelése különösen nehéz, mivel az ADHD tünetei például a figyelemzavar, az impulzivitás és a szervezetlenség akadályozhatják a mindennapi feladatok hatékony elvégzését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a gyerekek ne tanulhatnák meg az önállóságot. A legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék: nem a nehézségeiken, hanem az erősségeiken van a hangsúly. Az önállóság megtanítása nemcsak a gyerekek önbizalmát növeli, hanem hosszú távon a felnőtt életük sikerességét is megalapozza.

Az ADHD-s gyerekek számára gyakran kihívás a feladatok ütemezése és a határidők betartása. Az időérzék fejlesztése érdekében vizuális eszközök, például órák, naptárak vagy emlékeztetők használata segíthet. A kisebb, kezelhető részekre bontott feladatok is könnyebben teljesíthetők számukra.

Az állandóság és a kiszámíthatóság rendkívül fontos az ADHD-s gyerekek számára. Ha egy napi rutin következetesen ismétlődik, az segíthet nekik jobban eligazodni a teendők között. Például reggeli készülődésnél vagy házi feladat elvégzésekor a lépések pontos sorrendjének gyakorlása növeli a sikerélményüket.

Az impulzív viselkedés akadályozhatja az önálló döntéshozatalt. A gyerekek megtaníthatók arra, hogy egy-egy döntés előtt szünetet tartsanak, és gondolkodjanak. Az impulzuskontroll fejlesztéséhez játékos, például „Stop és gondolkodj!” típusú gyakorlatokat lehet alkalmazni.

Az ADHD-s gyerekek számára különösen fontos a dicséret és az elismerés. Minden apró előrelépést érdemes megünnepelni, mert ez növeli az önbizalmukat és motivációjukat. A büntetés helyett a pozitív megerősítés segíthet abban, hogy a gyerekek bátrabban vállaljanak önálló feladatokat.

Az ADHD-s gyerekek fejlődése egyéni tempóban zajlik, és gyakran előfordulhatnak visszalépések.

A szülők és pedagógusok részéről türelemre és rugalmasságra van szükség, hogy a gyerekek biztonságos környezetben próbálhassák ki önálló képességeiket.

Az ADHD-s gyerekek önállóságra nevelésében megfelelő támogatással és szeretettel jelentős fejlődést érhetünk el. Ami az én családomat illeti, sok téren van még fejlődni valónk, de a sikerterületeink egyike az önállóság. Imádom, hogy 10 éves koruktól közlekednek, hogy amikor hazaérnek, szívesen főznek, és hogy amit igazán szeretnének, azt elintézik maguknak. Imádom, hogy úgy vagyunk egyek, hogy élnek és élni is hagynak közben.