A tanítási napok száma tanévenként 176-180 nap. Tantárgyanként legrosszabb esetben 36, heti 2 órás tárgyaknál 72, és így tovább, éves szinten akár 144 tanórával is számolhatunk. Egy tanulócsoportot egy félévben nagyjából a heti óraszámnál eggyel több alkalommal kell az ötös skálán értékelni. Ez azt jelenti, hogy 5 hónap alatt jellemzően 2-5 érdemjegyet illik adni. Szeretném egyszer megérteni, hogy a témazárók 80%-a miért sűrűsödik törvényszerűen az utolsó 3 hétre. Ez valami fizikai törvényszerűség, vagy egyenértékű a tucatjával pár nélkül maradó zoknik soha meg nem fejthető dilemmájával. A gyerek az utolsó hetekben konkrétan minden nap kettőt ír.

Mondjuk én már ezt a témazáró-fétist sem értem. Iszonyú nagy tétje és rizikója van a diákok számára, mivel 200%-os súlyozású, szerintem pedagógus oldalról is főleg kényelmi szempontból védhető. Lehetne adni év közben rengeteg jegyet a legváltozatosabb munka- és tevékenységformákra, értékelve minden apró erőfeszítést, hozzáadott értéket, és ezek között elférne persze 2-3 témazáró is, de nem kizárólagos jelleggel. A gamifikáció motivációs- és értékelési módszerével ez kivitelezhető is; megfelelő kihívásokkkal magasra tehető a mérce, de mégis elveszi az élét az ún. számonkéréseknek és az átlagmániának. (Mondjuk saját tapasztalat, hogy ma az ún. oktatásirányítás akkor érzi magát biztonságban, ha lehetőleg papíralapon lobogtatni tud néhány „nagydolgozatot”, mert az olyan szabályos, olyan támadhatatlan. Hozzáteszem, a szakértő típusú szülők szemében is. Az mindegy, hogy megírás után 2 nappal már arra sem emlékszik a gyerek, hogy miből írta.)

A kérdés viszont szülőként az, hogy mit tehetünk – látva, hogy a fáradtságtól négykézláb mászó, és az életéért könyörgő gyereknek még mindenképpen le kell bonyolítania a tanév végéig úgy egy tucatnyi tesztet, feladatlapot, írásbeli beszámolót, amelynek nagy része 95%-os valószínűséggel az egész évi munkáját kikukázza majd.

Lehetséges válaszok:

a. Kapcsolatba lépsz a szaktanárral, és megkéred, hogy gyermekedet kimerültség okán mentesítse a további értékelés alól.

b. Bemész az iskolába és egy eldugott folyósózugban kigáncsolod a pedagógust.

c. A bátrabbak „b” megoldást továbbfejlesztve fordulhatnak egyenesen a tankerülethez, hogy találkozni se kelljen a tanárral; elvégre mindenkinek jobb, ha egyből kirúgják.

d. Íratsz egy doboz Xanaxot, majd magadat és a gyereket is asztalhoz kényszeríted minden nap, mert nem ronthat éppen most a jegyein. Hiszen ettől függ a jövője.

e. Úgy, ahogy van, elengeded az egészet, mert se az ő önértékelése, se a kettőtök kapcsolata nem lehet egy matek-, magyar-, bármijegy függvénye.