A japán kultúrában létezik egy különleges művészeti technika, a kintsugi, amely nem rejti el a törött kerámiák repedéseit, hanem arannyal emeli ki azokat. Az így helyreállított tárgy nemcsak megőrzi a múltját, hanem még értékesebbé is válik. A filozófia mögött az az elgondolás áll, hogy a tökéletlenség nem hiba, hanem a történetünk része, amelyből tanulhatunk és fejlődhetünk.

Tegnap a 15 éves fiam kimondta azt, amit korábban soha. Kimondta, hogy hibázni jó. „A hiba a mi céljainkat szolgálja hosszú távon” – szűrte le egy sportélmény kapcsán, és ezzel nemcsak a saját fejlődésére, hanem egy mélyebb, sokunk számára fontos tanulságra is rávilágított.

Az ADHD-s agy hajlamos az impulzív döntésekre, a figyelem fenntartása is nehézségbe ütközik, és a szervezési nehézségek miatt gyakran kerülnek olyan helyzetekbe, ahol tévednek, elrontanak valamit, vagy nem érik el a kívánt eredményt. Egy olyan világban, amely a tökéletességre és a sikerre összpontosít, elengedhetetlen megértenünk, hogy a hibázás nem ellenség, hanem eszköz a fejlődéshez.

A hagyományos tanulási módszerek és társadalmi elvárások azt sugallják, hogy a hiba elkerülendő, a siker pedig egyenes út. De valójában a hibák elfogadása lehetőséget ad arra, hogy reálisabb képet alkossunk magunkról és a fejlődésünkről. Hibázni annyit jelent, hogy próbálkoztunk, kockáztattunk, és aktívan részt veszünk a saját fejlődésünkben.

A hibázás segít a saját határaink megértésében is. Az ADHD-sok hajlamosak elbizonytalanodni, amikor hibáznak, mivel az önbizalmuk gyakran már eleve gyér. Azonban, ha megértjük, hogy a hiba nem kudarcnak számít, hanem csupán egy lépés a tanulás felé, képesek leszünk bátrabban vállalni a kockázatokat, és nem félünk majd új utakat keresni.

Szülőként ösztönösen próbáljuk megvédeni a gyerekeinket a hibáktól, de ezzel sokszor megakadályozzuk őket abban, hogy megtanuljanak tanulni belőlük. Mi lenne, ha inkább hagynánk őket hibázni?

Bátran hagyd elesni – ha lehorzsolja a térdét, legközelebb ügyesebben fut majd.

Bátran hagyd, hogy elfelejtse a dolgozat napját – mert ha kap egy egyest, megtanulja használni a naptárat.

Bátran hagyd, hogy elvigye az iskolába a kijavítatlan leckét – ott jobban megérti a saját felelősségét.

Bátran hagyd, hogy elrontsa a kedvenc játékát szerelés közben – lehet, hogy szétszedi, de közben megtanulja, hogyan működnek a dolgok.

Bátran hagyd, hogy elfelejtse elvinni a tornafelszerelését – egy-két kihagyott edzés után magától fog emlékezni rá.

Bátran hagyd, hogy egy vita során rossz érveket hozzon fel – mert így tanulja meg, hogyan fejezze ki magát jobban.

Bátran hagyd, hogy egyedül döntsön egy kisebb vásárlásnál – ha rosszul választ, legközelebb okosabban dönt majd.

Bátran hagyd, hogy megpróbálja megoldani a saját problémáit – így fejlődik az önállósága és a problémamegoldó készsége.

A kintsugi szerint a törések nem szégyellnivalók – épp ellenkezőleg, ezek adják egy tárgy egyediségét és erejét. Ha így tekintünk a hibákra, a fejlődés természetes részévé válnak. Az ADHD-s gyerekek sokat hibáznak – de ha hagyjuk, hogy tanuljanak belőlük, ha aranyként kezeljük a hibák nyomát, akkor idővel ők maguk is meglátják: a hiba nem bukás, hanem lehetőség.