A gyereknevelés azért is kegyetlen feladat olykor, mert a bölcs elvek, tervek és megdönthetetlen vagy éppen sokadszor megdőlő dogmák ellenére valójában fogalmunk sincs, hogy amit teszünk vagy kimondunk, hosszú távon milyen hatással lesz a gyermekünkre, valamint a köztünk lévő kapcsolatra. Lehetsz bár tekintélyelvű vagy megengedő, elhanyagoló vagy következetes szülő, a legnagyobb tudatossággal felépített nevelési stílusokba is csúszhatnak homokszemek, és a legnagyobb szeretettel meghozott döntések is tehetnek tönkre életeket (a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve), vagy irányíthatnak nyílegyenesen a terápia és a traumafeldolgozás más útjai felé.

A nevelés eredményessége ugyanakkor – bár nyilván nem mérhető – mégiscsak lehet legalább valamelyest behatárolható. Mik tehát a legfőbb ismérvek, amelyekre érdemes odafigyelni, és amelyek – elsősorban ADHD-s gyermekek esetében, de általánosságban is többnyire – a helyes irányról árulkodnak?

A gyermek fejlődése és önállósága terén látható, hogy idővel képes megtanulni önszabályozó mechanizmusokat pl. érzelemszabályozás, figyelem irányítása, sikerrel birkózik meg a napi rutinnal és a kihívásokkal az életkorának megfelelő szinten. Növekszik az önbizalma és kezdeményezőkészsége.

Ha a szülő felismeri, hogy az ADHD-s gyermek más ritmusban és módon tanul meg bizonyos készségeket, és ennek megfelelően igazítja az elvárásokat, a gyermek pedig érzékeli, hogy a szülő elvárásai reálisak, és sikerélményeket érhet el, ugyancsak jó a csapásirány. Ez most nagyon aktuális: bármennyire is rögzültél ahhoz a gondolathoz, hogy a gyerek jövőjéért felelős vagy, ez pedig az iskolai előrehaladásával egyenérékű, ne az osztályzatok és a felvételi pontszámok határozzák meg a kapcsolatotokat, mert az egyenes út az eltávolodáshoz.

Ha a gyermek sok dicséretet és elismerést kap, mindezeket jövőbeni feltételek vagy, elvárások nélkül, pusztán mert teljesít vagy erőfeszítést tesz. A következetes szabályok és struktúra garantálják a biztonságos környezet megteremtését. Ugyanakkor mindig minden pillanatban Te sem tudsz következetes maradni, és ez is rendben van így. A közelmúltban engem a fiaim 10/8-asra skáláztak következetességből, ami kifejezetten szimpatikus.

De talán a legfontosabb, hogy pozitív legyen a kapcsolat szülő és gyermek között. Nyílt kommunikációt folytassananak, amelyben a gyermek érzi, hogy meghallgatják, elfogadják, sőt megbecsülik. Szeretetteljes környezet vegye körül, ahol mindenki kifejezheti érzéseit anélkül, hogy ítélkezéstől kellene félnie vagy hogy a megnyilatkozásait érvénytelenítenék. Ne csak a facebook poszt kedvéért bújjatok össze!

Nade, hogyan ellenőrizheti a szülő a nevelés eredményességét? Elsősorban önreflexióval. Emellett őszintén figyeld a gyermeked reakcióit. Ne csak azt lásd meg, amit látni szeretnél. Fontosak a külső visszajelzések is pl. beszélgetés tanárokkal, vagy más, a gyermek életében részt vevő szakemberekkel. Ne ez legyen a fő mérce, de láthat más is jól. Vagy hogy javul-e a családi légkör? Kevesebb-e a konfliktus, és többet tudtok-e együtt nevetni, közös időt tölteni?

A nevelés folyamatos tanulási folyamat, különösen ADHD-s gyermek esetén. Tükrözi egész világképünket, prioritásainkat, így értékrendet is közvetítünk általa. Ne a külvilágnak akarjunk tehát megfelelni. Ha egy szülő nyitott az önfejlesztésre és rugalmas a módszereiben, az hosszú távon eredményes is lesz – akármit is értünk ez alatt.