Aki ADHD-val élő iskolás korú gyermeket nevel, az valószínűleg megfogalmazta már magában, hogy az iskola, különösen a közoktatás az ADHD-s csomag egyik legneuralgikusabb területe.

Nos, a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat azok közül a sérelmek közül, amelyek a leggyakrabban hangzanak el az ADHD-s gyerekekkel kapcsolatban:

[ ] Lusta, hanyag. – „Nem hiszem el, hogy ne tudta volna megtanulni hármasra!”

[ ] Tudná, ha akarná. – „Különben nem tudna egyszer ötöst, máskor egyest írni.”

[ ] Lehetetlen tőle figyelni. – „A többi gyereknek is joga van a tanuláshoz.”

[ ] Nem kivételezhetek vele. – „Mit szólnának a többiek, ha neki megengedném!”

[ ] Ennyit ki kell bírnia. – „45 percnyi figyelem az iskolaérettség feltétele.”

[ ] Állandóan kijár a mosdóba. – „Nem maradhat felügyelet nélkül.”

[ ] Folyton rá kell figyelni. – „Félbeszakít, mindenbe belebeszél, bohóckodik.”

[ ] Nem értek hozzá. – ” A diplomám nem fogyatékosokra szól.”

[ ] Ártalmas. – „Belviszi a rosszba a többieket.”

[ ] Majd én megnevelem. – „Addig adom neki az egyeseket, amíg meg nem tanulja.”

[ ] Közösségromboló. – „Amikor nincs itt, mindenki nyugodt.”

[ ] Ez már nem ADHD. – ” Én tolerálom, hogy ADHD-s, de a káromkodás már nem az.”